" A főzés egyik titkát és egyben örömét jelenti megtanulni kijavítani valamit, amit elrontottunk,és az egyik lecke az,hogy derűsen viseljük el azt is,ha már egyáltalában nem lehet kijavítani."

( részlet Julia Child: Életem Franciaországban című könyvéből)

100 éve született Julia Child.(1912. augusztus 15. – 2004. augusztus 13.) amerikai főszakács, író, televíziós személyiség. A francia konyhaművészetet ő ismertette meg az amerikaiakkal. Először szakácskönyve, a Mastering the Art of French Cooking („A francia konyhaművészet mesterfokon”), majd az ezt követő televíziós főzőműsora, a The French Chef segítségével („A francia főszakács”), amit 1963-tól kezdve vezetett.
1948-ban járt először Franciaországban,amikor még franciául sem tudott, sőt mi több,még főzni sem.Ahogy elkezdte megismerni a franciák életmódját és felfedezni a francia konyhát, szenvedélyesen érdeklődni kezdett a főzés iránt is,ami később életre szóló hivatásává vált.
Francia főzést kedvelő barátnői segítségével adta ki a ma már alapműként emlegetett,kétkötetes angol nyelvű francia szakácskönyvet.

"Ez a könyv olyasmiről szól, amit életem nagy részében nagyon szerettem: a férjemről.

 Paul Childról, a gyönyörű Franciaországról,azaz la belle France-ról;

 no meg a főzés és az evés sok-sok öröméről. Ez a könyv bizonyos szempontból

 újdonság számomra: ez alkalommal receptgyűjtemény helyett egymáshoz

 kapcsolódó önéletrajzi történeteket raktam össze, főként az 

1948 és 1954 között Párizsban és Marseille-ben töltött évekre, 

 valamint néhány későbbi provance-i kalandunkra összpontosítva.

 Azok a korai évek Franciaországban életem legszebb évei közé tartoztak. 

 Döntő korszakot jelentettek átalakulásomban, melynek során megtaláltam

 valódi hivatásomat, megtapasztaltam az érzékek ébredését, és olyan 

 nagyszerűen szórakoztam, hogy közben szinte egy lélegzetvételnyi időre 

 sem álltam meg. Mielőtt Franciaországba költöztem, az élet nem készített fel

 arra, ami ott várt rám. Fehér angolszász protestáns, felső-középosztálybeli

 családban nőttem fel kényelmes körülmények között, a napos és cseppet 

 sem intellektuális Pasadenaban, Kaliforniában. Apám, John McWilliams

 konzervatív üzletember volt, aki a család ingatlanvagyonát igazgatta; anyám, 

 Carolyne, akit a családban csak Carónak hívtunk, igen szívélyes társasági 

 ember hírében állt. Ám rangjabeli társnőihez  hasonlóan ő sem töltött sok időt 

 a konyhában. Időnként kiruccant oda, hogy összeüssön egy sütőporos kekszet, 

 esetleg egy-egy sajtos vagy füstölt tőkehalas ételt, de nem volt szakácsnő. 

 Mint ahogyan én sem voltam az. 

 Kislány koromban semmiféle érdeklődést nem mutattam a tűzhely iránt. 

 Mindig egészséges étvágyam volt, különösen szerettem a kaliforniai csodálatos 

 húsokat és friss zöldségeket, de a főzésre sohasem buzdított senki, 

 és én magam sem láttam különösebb értelmét nekifogni. Családunknak 

 volt egy sor fizetett szakácsa, akik hatalmas adagokat készítettek nekünk a

 tipikus amerikai fogásokból: zsírban sült csirkéből vajas krumplipürével és 

 spenótkrémmel; vagy jókora zsíros, csontos hátszínszeleteket; vagy már 

 korosodó birkák alaposan átsütött - nem pedig franciásan, éppen csak

 rózsaszínre sütött- combjából; és minden mellé barna mártás és zöld 

 mentaszósz dukált. Ízletes, ám kifinomultnak éppenséggel nem nevezhető 

ételek voltak ezek."

(Film is készült erről a vállalkozásról: Julie & Julia címmel.)

kép forrása: innen